Az Európai Unió március 22-én csatlakozott az Európa Tanács azon egyezményéhez, amely létrehozta az online-szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok előzetes bejelentésének nemzetközi rendszerét. A 108. számú európa tanácsi egyezmény célja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabályozásával kapcsolatban a lehető legnagyobb átláthatóság és koherencia megteremtése annak érdekében, hogy a tagállami jogszabályok indokolatlanul ne korlátozzák a más államokban nyújtott szolgáltatásokat. A bejelentési rendszer lehetővé teszi, hogy az egyezményben részes tagállamok észrevételeket tegyenek más tagállamoknak az online-szolgáltatásokra vonatkozó jogszabály-tervezeteire. Hosszabb távon a rendszer elősegíti a jogszabályok széles körű összehangolását. Az ET tagállamain kívül a megfigyelői státusszal rendelkező államok (mint az Egyesült Államok, Kanada, Japán vagy Mexikó), valamint az Európai Közösség is csatlakozhat az egyezményhez. A bejelentési rendszer az Európai Unió bejelentési irányelvére (98/34/EK) támaszkodik, amely szintén a szabályozási folyamatok átláthatóvá tételét szolgálja.
Az Európai Bizottság a közös jogkezelő szervezetek tevékenységének közösségi szintű szabályozását javasolja. A Bizottság által nyilvánosságra hozott, a szerzői és szomszédos jogok érvényesítését vizsgáló közlemény egyik legfontosabb következtetése, hogy sürgősen harmonizálni kell a közös jogérvényesítést, különösen a közös értékesítést végző szervezetekre vonatkozó tagállami jogszabályokat. A Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a közösségi szabályozás tartalmával kapcsolatban. A közlemény másik fontos megállapítása szerint a digitális jogkezelő rendszerek (Digital Right Management, DRM) bevezetése előtt biztosítani kell e rendszerek interoperábilitását, valamint minden érintett – ide értve a fogyasztókat is – általi elfogadottságát. A közlemény megfogalmaz néhány javaslatot a művek felhasználásának közösségi szintű engedélyezésével kapcsolatban. A közlemény a felmerülő kérdésekkel kapcsolatban végzett kutatáson alapul. Az egységes belső piacért felelős biztos, Frits Bolkestein szerint „egyszerűbbé kell tenni a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok értékesítését, annak érdekében, hogy ezen a területen is kialakuljon a valódi belső piac. A jogtulajdonosoknak és a piaci felhasználóknak ésszerű és modern jogérvényesítésre van szükségük.” A biztos szerint a közösségi szerzői jogra alapozva ki kell dolgozni a hatékony¸ az új kihívásokra választ adó jogérvényesítés lehetőségeit, ugyanakkor figyelemmel kell lenni a jogtulajdonosok és a felhasználók érdekeinek összhangjára. A közlemény szövege elérhető a http://www.europa.eu.int/comm/internal_market/en/intprop/docs/index.htm címen.
Az Európai Unió Bizottsága eljárást kezdeményez a közös jogkezelő szervek ellen a zeneművek online felhasználásával kapcsolatban. A Bizottság tizenhat, a zeneszerzők – és nem a kiadók – nevében eljáró közös jogkezelő szervezetet figyelmeztetett, hogy az általuk kötött ún. Santiago-megállapodás a közösségi versenyjogba ütközik. A megállapodás alapján az egyes jogkezelők az üzleti online-felhasználók részére az általuk képviselt teljes területre és teljes zenei választékra vonatkozóan általános felhasználási engedélyt adhatnak. A Bizottság szerint az Internet határokon átlépő jellege és a digitális formátum nehezen egyeztethetők össze a felhasználási engedélyek eredeti, teljes egészében nemzeti eljárásokra alapozott kiosztásával. A Santiago-megállapodás az üzleti felhasználók választási lehetőségeit a monopol helyzetben levő nemzeti jogkezelők útján történő engedélyszerzésre korlátozza. Ez megakadályozza az online környezettel együtt járó új lehetőségek kihasználását. A Bizottság szerint a nemzeti jogkezelő szervezetek közötti verseny hiánya akadályozza a belső piac kiteljesedését, veszélyezteti az online zenei piac hatékonyságát, és végső soron hátrányosan érinti a fogyasztókat. A jogkezelő szerveknek két és fél hónapon belül kell választ adniuk a bizottsági kifogásokra.
Az Európai Unió Tanácsa elfogadta a szellemi és ipari tulajdonnal kapcsolatos jogok, mint a szerzői és szomszédos jogok, a védjegyjog, az ipari mintaoltalom és a szabadalom érvényesítésével foglalkozó irányelvet. Az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy alkalmazzanak hatékony, arányos és elrettentő szankciókat a jogbitorlókkal és „kalózokkal” szemben, és ezzel az Európai Unió egész területén azonos versenyfeltételeket teremt a jogtulajdonosok számára. Az irányelv a jogtulajdonosok részére minden tagállamban azonos intézkedéseket, eljárásokat és jogi eszközöket biztosít, függetlenül attól, hogy szerzői jogi vagy iparjogvédelmi jogsértésről van-e szó. Az irányelv polgári jogi szankciókról és eljárási jogi kérdésekről rendelkezik. Kiszabható szankcióként a jogtulajdonos a jogsértő termék megsemmisítését, visszavonását és a forgalomból történő kivonását, valamint anyagi kárpótlást, a jogsértés abbahagyására kötelezést és kártérítést követelhet. Az eljárási jogi kérdések között foglalkozik például a jogszabály a bizonyítási eljárással és az ideiglenes intézkedésekkel. Az irányelvben meghatározott felvilágosítási kötelezettség alapján a bíróság egyes személyeket arra kötelezhet, hogy szolgáltassanak információt az illegális termékek forgalmazásával kapcsolatban. Ezen kívül a jogsértések megelőzését segítő intézkedésként tartalmazza a jogszabály például a bírósági döntések nyilvánosságra hozatalát és szakmai etikai kódexek kidolgozását. Annak ellenére, hogy a Bizottság szerint a jogsértések visszaszorítása szigorú büntetőjogi szankciókat is feltételez, és a tervezet eredeti szövegében szerepelt is ilyen szankció, az elfogadott javaslat a büntetőjogi jogkövetkezményekről nem szól. Az Európai Bíróság jelenleg is vizsgálja, hogy az egységes belső piaccal kapcsolatos közösségi jogszabályok tartalmazhatnak-e büntetőjogi rendelkezéseket.
Az Európai Unió Bizottsága a 2002/21/EK irányelv (Keretirányelv) 7. cikk (4) bekezdése szerint 2004. február 20-án meghozott döntésében (C(2004)527) kötelezte a finn szabályozóhatóságot, a FICORA-t, hogy vonja vissza azt a határozat-tervezetét, melyben megállapította, hogy a nyilvánosan elérhető nemzetközi, rögzített helyű telefon szolgáltatások lakossági és nem lakossági piacain – a TeliaSonera 55, illetve 50%-os piaci részesedése ellenére – a verseny hatásos. A finn szabályozóhatóság 2003 novemberében küldte meg a Keretirányelv 7. cikke szerinti konszolidációs eljárás keretében a Bizottság részére a piacokról szóló bizottsági ajánlás 4. és 6. piacait érintő határozattervezetét. Bár a TeliaSonera 55 illetve 50%-os részesedésekkel rendelkezett a nyilvánosan elérhető nemzetközi, rögzített helyű telefon szolgáltatások lakossági és nem lakossági piacain a FICORA arra következtetésre jutott, hogy egyetlen szereplő sem rendelkezik jelentős piaci erővel és verseny így hatásosnak tekinthető. Megállapítását a finn hatóság három érvre alapozta: 1. mintegy tíz szolgáltató tevékenykedik az érintett piacokon; 2. a piacralépési korlátok alacsonyak; 3. az előfizetőknek nagyobb ráfordítás nélkül lehetőségük van az előfizetői hozzáférést biztosító szolgáltatójuktól eltérő szolgáltatót igénybe venni nemzetközi hívásra. A Bizottság a felülvizsgálat során arra a következtetésre jutott, hogy a tervezet nem egyeztethető össze a Keretirányelv több cikkével. A Bizottság hiányolta azokat az érveket, amelyek a megalapozták volna, hogy TeliaSonera nem rendelkezik jelentős piaci erővel. Kifejezetten hiányolta a Bizottság, hogy a FICORA nem vizsgálta a szektorspecifikus szabályozás piaci körülményekre gyakorolt hatását. A Bizottság aláhúzta, hogy annak vizsgálata, hogy hatásos verseny mennyiben köszönhető a fennálló szabályozásnak, illetve, hogy verseny a releváns piacokon szabályozás hiányában is gyaníthatóan fejlődne-e, a piacelemzés központi elemét jelenti.
