Mióta a világ világ, az emberek ismerik azt az érzést, amelyet közönségesen csak szabadságvágynak nevezünk. Ez valószínűleg lényegében változatlan a múló időben, de a társadalmi vágyakkal, jogosultságokkal, intézményekkel jellemezhető szabadságigény már a történelem által nyújtott lehetőségek által meghatározott, és mindig az adott kor kihívásaira válaszol.

Így lesz ez a digitális korban is.

Ahogyan az információszabadság gyakorlati elismerése nélkül biztosan nem született volna meg a kései modernitás, azaz nem lett volna szabad szólás és szabad választás sem; elektronikus információszabadság nélkül biztosan nem lesz az előttünk álló időben sem deliberatív demokrácia, sem általában demokrácia.

Az Egyesült Államok 1966-ban elfogadott információszabadság-törvényét 1996-ban módosították az ún. „elektronikus információszabadság módosítás”-sal. Ezzel dördült el az elektronikus információszabadság-szabályozás startpisztolya.

Három éve megváltozott az élet, szabadsághiányos korba került az egész civilizált világ. Ebből következően a világon ma minden szabadságszerető embernek tennie kell valamit azért, hogy a Világkereskedelmi Központ leomló tornyai ne temessék maguk alá a politikai szabadság és a magánélet szabadságának intézményeit. Még ha belenyugodnánk is abba – magam ezt sem ajánlanám –, hogy büntetőeljáráson kívül is rendszeresen ujjlenyomatokat kérjenek tőlünk, hogy úton-útfélen optikai vagy egyéb biometrikus azonosításokat végezzenek – akár tudtunkon kívül – rajtunk, azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Nagy Testvér hirtelen akkorát nőtt, hogy talán együtt is eltörpülünk mellette.

A szabadság története arra int bennünket, hogyha az állam hatékonyabban figyel bennünket, csak akkor van esélyünk a szabadságunkat megőrizni és továbbadni a gyermekeinknek, ha mi magunk is hatékonyabb eszközökkel figyeljük és elszámoltatjuk az államot. Az információszabadság ebben az összefüggésben a megfigyelő megfigyelésének is nevezhető.

Magyarország az 1992. évi kombinált adatvédelmi-információszabadság törvény és a hazai adatvédelmi-információszabadság gyakorlat alapján rövid időre az információs jogok egyik mintaadó országa lett, külföldön állami és jogvédő intézmények, jogalkotók és partizán jogvédők gyakran hivatkoztak a magyar mintára. Néhány év alatt azonban elvesztettük az információs jogok terén megszerzett előnyünket, ma már nem csupán nem számítunk minta-országnak, de az információszabadság terén lemaradásunk nyilvánvaló. Az információs kor új technológiáinak alkalmazása közvetlen hatással van az információs jogok gyakorlására, az állampolgárok jogainak érvényesíthetőségére, az alapvető jogok védelmére. A közérdekű adatok elektronikus úton való megismerhetősége a társadalom számára új lehetőségeket nyit meg.

Az elektronikus információszabadság törvénybe iktatásának hosszabb távon egyébként nincs is alternatívája, kivéve, ha a letérnénk a választott jogállami fejlődési pályáról. Minél később iktatjuk törvénybe az elektronikus információszabadságot, annál magasabbak lesznek a késedelem társadalmi költségei és annál csekélyebbek a társadalmi hasznok.

A magyar elektronikus információszabadság törvénynek mindenekelőtt majd rendelkeznie kell a közérdekű adatok jól körülhatárolt csoportjának elektronikus közzétételéről. Ehhez társul az ugyancsak meghatározott szervek számára a honlap-fenntartási kötelezettség. Ki kell találni azokat az általános, valamint intézménycsoportokra, illetve egyes szervekre irányadó közzétételi listákat, melyek az általuk meghatározott adatok közzétételének kötelezettségét írják elő.

Meg kell oldani az elektronikus módon közzétett adatok könnyebb fellelhetőségét is. Ezért a majdani törvénynek rendelkeznie kell központosított metaadatbázis(ok) felállításáról.

Foglalkoznunk kell az elektronikus információszabadságnak az e szabadságjog hagyományos változatához közelebb eső oldala elektronikus megvalósulásával: a közérdekű adat megismerése iránti igények elektronikus előterjesztésének lehetőségével. A törvénynek lehetővé kell tennie az elektronikus adatigénylést, és meg kell határoznia az ehhez, valamint a teljesítéshez szükséges garanciákat.

Az elektronikus információszabadságról szóló törvényt a leghatékonyabban a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításával lehet megalkotni. Ennek során gondoskodni kell a hagyományos információszabadság védelméről, és, amennyire lehet, a szabályozásnak technológia-semlegesnek kell lennie, de szolgálnia kell az esélyegyenlőség érvényre jutását, valamint, tekintettel az általánosnak mondható szegénységre, az ingyenes e-hozzáférés állami támogatását is pártolni kell.

Nem kevésbé fontosak a bíróságok átláthatóságának szektorális garanciái sem. Már nem halogatható sokáig az igazságügyi tájékoztatásról szóló, kegyúri jogosítványokat is tartalmazó rendeleti szabályozás átírása. Ideje lenne a jogszabályok és a bírói határozatok elektronikus megismerhetősége terén is bepótolni azt, ami még a jogállami forradalom egyik elsődleges feladata lett volna. Amíg az elektronikus információszabadság elveit is kielégítő, a bírói jog és az igazságügyi szervezet működésének megismerhetőségét, átláthatóságát biztosító törvény nem lép hatályba, a demokrácia érezhető hiányosságával, működési zavaraival kell együtt élnünk.