Információs társadalmat építünk, mondjuk mind gyakrabban. Az Európai Unió Tanácsa ebben az évtizedben „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává” kívánja formálni a kibővült közösséget. Ha bepillantunk e stratégiai cél megvalósítását segítő eEurope akcióprogramokba, például a jelenleg érvényes eEurope 2005 akciótervbe, akkor abban az elektronikus közszolgáltatások elterjesztése (e-kormányzati, e-oktatási, e-egészségügyi programok), az elektronikus üzletvitel dinamikus fejlődését ösztönző környezet kialakítása, a szélessávú (Internet) hozzáférési hálózatok kiépülésének előmozdítása és az információ- és hálózatbiztonság fokozása szerepel kiemelten. A közösség kutatás-fejlesztési keretprogramjának legjelentősebb fejezete – az akciótervekkel összhangban – az információs társadalmi technológiák (IST) címet viseli, amely az informatika, a távközlés és a média technológiáinak és alkalmazásainak témáit öleli fel. E technológiák, az ezekkel kiépülő hálózatok, az ezekre épülő szolgáltatások és alkalmazások jelentik az információs társadalom, vagy ahogy azt sokszor talán kifejezőbben mondják, a hálózat-alapú tudás társadalom (networked/connected knowledge society) alappilléreit.

Az információs társadalom kibontakozását a digitális technológia hatalmas léptékű fejlődése alapozta meg. Az elmúlt évtizedekben az információ elektronikus továbbításának, tárolásának és feldolgozásának költségei töredékére csökkentek. Három évtized alatt a továbbítás fajlagos (egy bitre eső) költsége több mint egy milliomod részére, a tárolás és feldolgozás fajlagos költségei is 30-40 ezred részre csökkentek. Ez évente átlagosan a fajlagos költségek 60%-os, illetve 40%-os csökkenését jelentette. A digitális technológia − a számítástechnika, az adatkommunikáció és a számítógép-hálózatok után − elterjedt a hagyományos tárközlésben, betört a műsorszórás és tartalomipar területére, mára az informatika, a távközlés és a médiaipar közös technológiai alapjává vált. Általános vélemény, hogy az informatika, távközlés és elektronikus média világának legátfogóbb, legmeghatározóbb jelensége jelenleg és az elkövetkező években e területek konvergenciája, amelynek kezdeményezője kétségtelenül technológiáik közeledése volt, amely ma már piacaik összeforrásában, szabályozásaik harmonizálásában, összességében egy egységes „infokommunikációs” ágazattá válásban jelentkezik. A távközlés és az informatika konvergenciája évtizedekkel ezelőtt megkezdődött. Távközlésben a számítástechnika általános alkalmazást nyert, a számítógépek mind nagyobb hányada hálózaton keresztül összekapcsolódik. A konvergencia folyamatba a tartalomipar is bekapcsolódott, amelyet legjobban az Internet megjelenése és terjedése fémjelez.

A digitális technológia átalakítva, közel hozva a számítógépek, a kommunikáció és a tartalomkezelés sajátos technológiáit, lehetővé és gazdaságossá teszi tetszőleges jel, jelzés, hang, kép, videó, szöveg, adat, dokumentum stb. egységes elektronikus kezelését, a korábban elkülönült kezelésmódok összekapcsolását és kombinálását, mindhárom terület elemeit ötvöző infokommunikációs alkalmazások és ezekre épülő vállalkozások létrejöttét. Ilyen infokommunikációs alkalmazások a különféle multimédia-szolgáltatások, Internet-alkalmazások, elektronikus tartalom-szolgáltatások, és a már említett e-szolgáltatások (e-kormányzat, e-egészségügy, e-tanulás, e-üzletvitel stb.) is.
Az infokommunikációs konvergenciának fontos szerepe van az információs társadalom megvalósításában, mégpedig azért, mert a jelenség nem szűkül le a technológia szintjére, sőt még az említett három ágazatra sem, hanem mind szélesebb köröket von hatása alá. Társadalmi jelenséggé válik, amelyet gyakorta a világ komplexitásának növekedéseként élünk meg. A három közeledő ágazat szinergikus szolgáltatásai, közös hálózatai és integrált berendezései átalakítják, közelebb hozzák más ágazatok, pl. a banki és kereskedelmi szolgáltatások technológiáját, áthatják a tudás-kezelési és szervezési folyamatokat, további területeket is integráló információs társadalmi szolgáltatások és alkalmazások kialakítására sarkallnak.

A technológia azonban csak a lehetőséget adja. A konvergencia kibontakozása eddigi mértékének létrejöttéhez is kellett, hogy a közös technológiai bázison, ezáltal eleve hatékonyabb működés mellett, további üzleti előnyök jelenjenek meg. Az értékteremtő folyamatok szinergikus egymásra hatása, az egyes területek funkcióinak, megoldásainak többletértéket hozó kombinálása gyökeresen újfajta termékeket, szolgáltatásokat, hálózati megoldásokat eredményez. Ezek kialakításában a technológia érdemi korlátot nem jelent, a kreativitás, az üzleti modell, a piaci elfogadás a meghatározóak. Piaci igények megismerhetőségéről mind kevésbé, inkább megérzéséről beszélhetünk, nem véletlenül a fejlesztések mind inkább a felhasználói attitűdök vizsgálatának eredményeiből indulnak ki. A jogalkotó és alkalmazó számára pedig, ha e folyamatot társadalmilag pozitívnak tekintjük, az akadályok lebontásában vannak mérhetetlen feladatai: a konvergálódó területek közötti gátakat feloldani, a tradicionálisan elkülönült szabályozásokat harmonizálni szükséges, elő lehet segíteni az új eszközök, megoldások befogadását, elterjedését, az életviszonyok változásának elfogadását. Nagy szükség van az „elektronikus közjó” érdekében szabályozások kifejlesztésére, alkalmas jogintézmények létrehozására, különösen az információhoz fűződő személyiségi jogok (tulajdonlás, gyűjtés, hozzáférés, felhasználás stb.), valamint az e-szolgáltatások biztonsága és minősége terén (cyber-bűnözés, vírusok, szemétlevelek, a tartalom használhatósága stb.)

Az infokommunikáció és azzal kapcsolatos jogi kérdések jelentőségét és aktualitását tovább hangsúlyozzák azok a megállapítások, amelyek az Európai Unió 2010-es céljai megvalósítása érdekében mostanában láttak napvilágot, mint a legújabb infokommunikációs technológiák bevezetésének felgyorsítása, az infokommunikációs eszközök és szolgáltatások használatának elősegítése, innovációt jobban támogató rádióspektrum szabályozás kialakítása, a fogyasztók bizalmát és biztonságát fokozó megoldások alkalmazásának kikényszerítése.