A Nemzeti Hírközlési Hatóság egyik legfontosabb, törvényben is rögzített feladata az elektronikus hírközlési piac átfogó elemzése, illetve a versenyszabályozás szempontjából önálló vizsgálat tárgyául szolgáló, úgynevezett érintett részpiacok (jelenleg 18) meghatározása és elemzése. Az NHH ezt annak érdekében végzi, hogy – amennyiben az érintett részpiacokon a verseny nem kellően hatékony – azonosítsa a verseny kialakulását gátló tényezőket, kijelölje a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót vagy szolgáltatókat. Ezáltal az eddig jellemzően normatív módon, jogszabályokban rögzített szabályozást lényegében felváltotta a szabályozó hatóság által végzett, részletes piacelemzésen alapuló egyedi szabályozás, amelynek keretében szabályozási jellegű beavatkozás csak ott és annyiban valósítható meg, ahol és amennyiben azt a piaci verseny nem elegendő intenzitása, illetve a piaci versenyt akadályozó tényezők indokolják.

„Hitvallása” szerint az NHH modern szabályozó hatóságként a hírközlési piacok fejlődését segíti elő, a versenyt serkenti, a piacok működését felügyeli annak érdekében, hogy Magyarországon mindenki könnyen, gyorsan és elérhető áron juthasson hozzá a legkorszerűbb hírközlési szolgáltatásokhoz – esetenként több szolgáltató ajánlatai közül választva. Amikor az NHH – törvénybe foglalt kötelezettségének eleget téve – intézkedéseket hoz a piaci verseny erősítése érdekében, abból a felismerésből indul ki, hogy hosszú távon az életképes versenykörnyezet kialakulása önmagában is megvalósítja a szabályozói célok többségét. A verseny megteremti a választás lehetőségét, biztosítja a szolgáltatások magas minőségét, kikényszeríti a hálózati infrastruktúra fejlesztését, költségracionalizálásra, hatékonyabb gazdálkodásra kényszeríti a szolgáltatókat és mérsékli az árakat.

A magyar hírközlési piacra a liberalizáció több lépésben érkezett el. A piaci verseny elősegítésében kiemelten fontos, hogy az NHH élén álló Tanács piacelemzési munkájának eredményeként a magyar hírközlés történetében első ízben kapunk átfogó képet a piacról, és először jön létre olyan helyzet, ahol a szabályozói beavatkozás a piaci folyamatokba már csak a feltétlenül indokolt módon és mértékben történhet meg.

Az Európai Bizottság ajánlásával összhangban az elektronikus hírközlési piac egészén az NHH 18 részpiacot (ezen belül hét kiskereskedelmit és tizenegy nagykereskedelmit) határozott meg. Az egyes részpiacok elemzését követően kerülhet sor annak megállapítására, hogy a verseny helyzete indokolja-e azt, hogy be kelljen avatkozni a piac működésébe, illetve lehet-e az adott piacon, vagy annak valamely részpiacán – földrajzi alapon – jelentős erejű szolgáltatót azonosítani, és arra enyhébb vagy szigorúbb kötelezettségeket kiróni.

A Tanács a kötelezettségek kirovásával arra törekszik, hogy a magyarországi hírközlési piac egészének működését elősegítse, ám egy túl szigorú határozat a kitűzött céllal épp ellentétes hatású is lehet (az arányosság követelményének megsértése). Könnyen előfordulhat, hogy hatására a verseny nemhogy élénkül, de még a meglévő – esetenként csekély – befektetői kedv is tovább csökken. Ugyanakkor a túl enyhe ítélet sem feltétlenül élénkíti a befektetői kedvet és a versenyt, mivel ebben az esetben a kívántnál erősebb pozícióban maradhat valamely piaci szereplő.

A kívánt célok elérése érdekében az egyes határozatok megszületését hosszú és bonyolult vizsgálatok előzik meg. A határozatok tervezetének megjelenését követően pedig a piaci szereplők, illetőleg kiemelt pozícióban a Gazdasági Versenyhivatal is, véleményezhetik azokat. A beérkező vélemények elemzése és azok megfelelő figyelembevétele, illetve megválaszolása után következik az EU Bizottságának szóló notifikáció, majd a Bizottság „jóváhagyásával” születik csak meg a végleges határozat.

Az első ilyen végleges határozat 2005 januárjában született meg, és a mobil telefonszolgáltatás piacát érintette. Eltérően az eddigi gyakorlattól, a Hatóság mindhárom szolgáltatót jelentős piaci erejűként azonosította a mobilhálózatokban való beszédcélú hívásvégződtetés piacán. Ebben a határozatban az NHH Tanácsa a költségalapúság előírásával kötelezte a szolgáltatókat a végződtetési díjak további csökkentésére, és a nemzetközi minták alapján kimondta, hogy a hatályba lépést követően az egyes szolgáltatók végződtetési díjai legfeljebb 20 százalékos mértékben térhetnek el egymástól. A három érintett közül kettő a határozatot bíróságon támadta meg, ez azonban nem befolyásolja, hogy a Tanács határozataiban foglaltakat végre kell hajtani.

A jelenlegi helyzet szerint Magyarország az Európai Unión belül az elsők között érhet a 18 piac elemzésének végére, és hozhatja meg a szükséges határozatokat. Van ugyanakkor egy olyan piaci szegmens, melynek minősítése különösen jelentős erőfeszítést igényel. A nyilvános mobil rádiótelefon-hálózatokon nyújtott nemzetközi barangolási (roaming) szolgáltatások nagykereskedelmi nemzeti piaca ugyanis csak európai összefogással elemezhető és szabályozható. Az erre irányuló vizsgálat, Magyarország részvételével, folyamatban van.

A Tanács a tervek szerint májusra lezárja a piacelemzési munkát, azután kezdődhet a következő vizsgálat. Ugyanakkor a 2004-es eredmények birtokában kiemelten lesznek kezelhetőek az első vizsgálat során már érintett, de teljes mélységükben még nem „kezelt” kérdések, mint például a VoIP, a digitális televíziózás vagy az összekapcsolási díjak kérdései.