Az Országgyűlés 2004. december 22-én elfogadta A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt, amely – ha csak valami csoda nem történik – november 1-én, az eredetileg meghatározott időpontban hatályba is lép. A közel fél évszázada alkalmazott, időközben számos, lényegi változáson átment, de fő, „hatósági-bürokratikus” vonalait megőrző „Áe.” felváltása egy modern, egységes, ügyfélközpontú eljárási kódexszel régi szakmai igényként jelentkezett, ami – a közigazgatás modernizációjára vonatkozó más kormányzati kezdeményezésekkel összhangban – A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szabályozási koncepciójáról szóló 1005/2003. (I. 30.) Korm. határozat elfogadásával a megvalósulás szakaszába is lépett. Kilényi Géza professzor vezetése mellett rendkívül átfogó, magas szakmai színvonalú előkészítő munka vette kezdetét, mely a kormányhatározatban előzetesen rögzített „fővonalak” mentén dolgozta ki a leendő törvény tervezetét.

A szabályozási koncepció nem csak az intézményi-jogintézményi modernizációt tekintette céljának, de előre is tekintett: már a szabályozási koncepcióról szóló kormányhatározat is az egyik legfontosabb prioritásként rögzítette, hogy az elektronikus ügyintézés fokozatos bevezetésének eljárásjogi, adatbiztonsági, továbbá – a szükséges fejlesztésekkel – információ-technológiai és számítástechnikai feltételeit is meg kell teremteni.

E szemléletmód tükröződött a közigazgatási szolgáltatások korszerűsítési programjáról szóló, 1113/2003. (XI. 11.) számú, a modernizáció folyamatának tágabb összefüggéseit átölelő kormányhatározatban is, amely a Ket.-tel való összhang biztosítása céljából, s annak elsőbbsége megtartása mellett kívánta megoldani az általános és különös eljárási szabályok összehangolását, ugyanakkor – az elektronikus ügyintézés mielőbbi bevezetésének szükségességét felismerve – meghatározott körben már a Ket. hatályba lépését megelőzően lehetővé kívánta tenni egyes eljárások vonatkozásában az elektronikus út igénybe vételét. Az elektronikus kormányzat megvalósításával összefüggő egyes szabályozási feladatokról szóló 2316/2003. (XII. 10.) Korm. határozat erre konkrét határidőt is tűzött: az elektronikus ügyintézés mielőbbi bevezetése érdekében elrendelte, hogy 2004. március 31-ig a Kormány elé kell terjeszteni az elektronikus hatósági ügyintézés lehetővé tételéről szóló kormányrendelet tervezetét. Az elektronikus közigazgatási ügyintézésről és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló 184/2004. (VI. 3.) Korm. rendelet „fél szemmel” már a Ket.-re tekintett: olyan megoldások bevezetésére törekedett, melyek már az új eljárási törvény koncepcióját tükrözték.

A Ket. szakmai előmunkálatai során is nagy áttörést sikerült elérni: az elektronikus ügyintézés az Áe. szerinti kivételes lehetőségből főszabállyá emelkedett, ami – fenntartva, hogy az ügyfél az elektronikus út igénybe vételére természetesen nem kötelezhető – a hagyományos, papíralapú és elektronikus ügyintézés teljes egyenértékűségét biztosítja. Főszabály lett volna, amitől csak kivételesen – törvény, önkormányzati rendelet eltérő rendelkezésével – lehet eltérni. Csakúgy, ahogy a Ket. általános szabályaitól eltérő, „speciális” eljárásjogi rendelkezések alkalmazására is törvény, kivételesen és nagyon indokolt esetekben adhatott volna felhatalmazást.

A tavalyi, karácsony előtti törvényalkotási hajrába még épp „belefért” a Ket. elfogadása. Az öröm azonban nem volt zavartalan. Egyrészt – szakértői vélemények szerint – olyan kérdésekben is egyszerű többségi döntés született, melyek egyébként kétharmados szavazati arányt igényeltek volna, a törvény tehát eleve alkotmányellenesen került elfogadásra, másrészt – ahogy arra Kilényi professzor a De Iure márciusi számában megjelent, keserű hangvételű interjújában rámutatott – „menet közben” valahol a lényeg is elveszett: a tárcaegyeztetésben részt vevő közigazgatási államtitkári karból szürke kis emberkék jöttek, akik aztán végleg arra szavaztak, hogy a tárcaérdek mindenek felett. „Amíg korábban az eljárásoknak három fajtája volt, most hat kategóriája lett! Ezen túlmenően teletűzdelték a Ket.-et felhatalmazásokkal, hogy a jogszabály eltérő határidőt is megállapíthat, egy jogintézmény alkalmazását jogszabály megtilthatja, vagy éppen lehetővé teheti. Tehát oda jutottunk, hogy van ugyan törvény, de majd’ minden rendelkezés mellett van egy felhatalmazás az eltérő szabályozásra. S aki teheti, él is vele.” – nyilatkozta.

Hogy ez mennyire igaz, az A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. – eredetileg a speciális és általános eljárási szabályok összehangolásának szándékával induló – törvény szövegében érhető tetten. S e törvénnyel „vérzett ki” az elektronikus út igénybe vétele, mint főszabályként alkalmazandó eljárási módozat is… Az ágazati eljárásjogok legtöbbje – élve a lehetőséggel – egy lendülettel zárta ki az elektronikus ügyintézést, jobb esetben néhány, interaktivitást nem igénylő eljárási cselekményre (kérelem benyújtása) korlátozta azt.

Most, szeptember közepén, 45 nappal a törvény tervezett hatályba lépése előtt, úgy tűnik, teljes a káosz: a speciális eljárási szabályokról rendelkező „salátatörvényt” a Parlament csak július elején fogadta el, a legtöbb végrehajtási rendelet még az előkészítés szakaszában van. Mindehhez hozzájárul, hogy – a leginkább érintettek véleménye szerint – már a felsőbb köztisztviselői kar felkészítése is eleve későn kezdődött meg, holott a polgármesteri hivatalokban rájuk, elsősorban a jegyzőkre hárul(na) az ismeretek továbbadásának feladata. Szeptember közepéig még „élt a remény”, hogy a hatályba lépés valami reálisabb időpontra tevődik át, ám ennek esélye ma már csakugyan elhanyagolható.

Az „új” eljárási kódex hatályba lépésének legnagyobb vesztese tehát még nem az elektronikus ügyintézés lesz, amelynek tényleges és teljesebb körű megvalósítására (nem utolsó sorban a szükséges források hiányában) a közeljövőben aligha fog sor kerülni. Ezt látszik alátámasztani A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatok ütemezéséről szóló 1145/2004. (XII. 22.) Korm. határozat is, mely 2007. október 15-i határidővel írta elő az elektronikus ügyintézést kizáró vagy korlátozó – most aztán jócskán megszaporodott – törvényi és kormányrendeleti szintű jogszabályok felülvizsgálatának kötelezettségét… A helyzet mindenképp visszás, hisz hazánk az eEurope 2005 kezdeményezés célkitűzéseivel összhangban még a csatlakozás előtt vállalta, A Magyar Információs Társadalom Stratégiáról és annak végrehajtásáról szóló 1126/2003. (XII. 12.) Korm. határozatban pedig előírta, hogy 2005. december 31-ig Magyarország az EU „húszas listája” szerinti alapvető elektronikus közszolgáltatások közül döntően a közigazgatási eljárások körébe eső ügyintézési lehetőségeit biztosítja. Nem csak saját állampolgárai részére, de az Unió minden polgára számára is. Nem öncélú követelmény ez: a belső piac még hatékonyabb működésének, a nemzeti gazdaságok hatékonyabb összekapcsolási lehetőségének, az europolgárokat megillető jogok kiteljesítésének, összességében az EU világpiaci versenyképessége javításának egyik legfontosabb előfeltétele.

Nos, Európa legfeljebb majd vár még egy kicsit.