Digitalizáció és a kereskedelmi televíziók. A fogalom és szervezet közti viszony közel sem annyira rossz, mint ahogy azt sokat tudni vélik. Az elmúlt évek médiakonferenciáin központi kérdés volt a digitalizáció és az ezzel összefüggő technológiai fejlesztések, jogi hézagok és kiskapuk, a különböző platformok, újabb és újabb végberendezések nyújtotta újabb és újabb szolgáltatások. Érdemes azonban a kissé konfúz helyzetben helyére tenni a dolgokat, hiszen a konvergencia hajlamossá tesz mindnyájunkat a néha a kelleténél is homályosabb, bonyolultabb gondolkodásra és főleg állásfoglalásra, amelynek persze oka lehet az ellenfél megzavarása is, egy olyan helyzetben, amelyben a piaci szereplők pontosan érzik, hogy óriási lehetőségeket rejt, de pontosan még senki sem tudja, hogy miként aknázhatja ki ezeket.

Mert kétségtelen, második médiaforradalmat élünk itthon és világszerte. A mosatni helyzet leginkább a 10 évvel ezelőttihez hasonlítható, amikor Magyarországon elindultak a kereskedelmi csatornák, illetve egy évvel korábban, hosszú vajúdás után megszületett a médiatörvény.

A fő kérdés, hogy az üzletágak, így a média, az informatika és a távközlés illetve az újabb és újabb átviteli rendszerek, az újabb és újabb audiovizuális szolgáltatások és végberendezések horizontálisan és vertikálisan is konvergens játszóterén ki, milyen módon, milyen határidőkkel akar és tud szabályozni, illetve mikor és mely területeken bízhatjuk a piac szereplőire a szabályozást, azaz mely területeken lehet majd ex-ante szabályok helyett áttérni az ex-post szabályozásra.

Egy dátum biztos, 2011 december 31.

Számunkra a digitális televíziózás legfontosabb kérdése a rentábilis üzleti modell megtalálása. Erről esett a legkevesebb szó a már említett konferenciákon. Azt gondolom, nem pusztán azért, mert mindenki titkolózik a másik előtt, hanem azért is, mert ebből a szempontból teljesen bizonytalan a jogi helyzet.

Egy csatorna sem rejtette véka alá az utóbbi néhány évben véleményét a digitális földfelszíni sugárzással kapcsolatosan. Sokszor sok helyen elmondták, hogy annyira nem örülnek a digitalizációnak, hiszen van egy meghosszabbított analóg frekvenciára szóló jogosultságuk; semmilyen érdekük nem diktálja, hogy áttérjenek a digitális rendszerre, amely egyszerre jóval több csatorna ingyenes vételét teheti lehetővé, és ilyenformán rontja a mai piaci részesedésüket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kereskedelmi televíziók ellene lennének a technológiai fejlesztéseknek, nagyon buták lennénk, ha ezt így gondolnánk, és persze azt is tudjuk, hogy van egy pontos uniós dátum, immár 5 évnyi közelségben, amelyre nem lehet nem reagálni.
Csak a hogyan a kérdés, ennek megválaszolása viszont biztos jogi hátteret feltételez, amely ez idáig csak részben áll rendelkezésre

A kereskedelmi csatornákat természetesen leginkább az érdekli, hogyan tudják legkisebb piacvesztéssel túlélni a digitalizációt.
Milyen új reklámozási formákat tesz lehetővé a törvény, feloldják-e a kereszttulajdonlási korlátokat, műsorszolgáltatóként a piac mely új területeire léphetünk be. Mindezek olyan kérdések, amelyek pl. egy kábel-szolgáltatónál már fel se merülnek, lásd triple-play szolgáltatás.
De vegyük sorra.
A TWF irányelv felülvizsgálata jelenleg is zajlik, a jelenlegi, utolsó változat főszabályként tiltja a termékelhelyezést a televíziós műsorokban, viszont számos kivételt enged. Kérdés, hogy a magyar szabályozók szigorúbban vagy a közösségi normákkal egyezően írják újra a magyar szabályokat.
Az új kihívásokhoz itthon egyelőre csak a júliusban hatályba lépett ún. digitális átállási törvény nyújt némi kapaszkodót. A törvény legfontosabb tétele, hogy lehetővé teszi 5 multiplex üzemeltetésére a pályázatok kiírását, meghatározza a pályázók körét, illetve, azt, hogy ki nem pályázhat. Többek között mi sem, mint műsorszolgáltató, tehát ezt a fajta vertikális konvergenciát eleve kizárja. De az a műsorterjesztő sem, akinek 300 ezernél több előfizetője van.
A must carry kötelezettségek kapcsán úgy tűnik, mintha egyértelművé tenné a jogszabály a mi átállásunk dátumát. Azt mondja, akkor köteles a multiplex üzemeltető betenni minket a csomagjába (szerződéskötési kötelezettség), ha 2009 december 31-ig lemegyünk az analóg platformról.
Ez a nyilatkozattételi kötelezettség egy pillanatra megijesztheti a kereskedelmi csatornákat, de ha jobban belegondolunk, mely szolgáltató merne bevállalni egy olyan csomagot amelyben nem szerepel az ország két legkedveltebb televíziója?! Mindenféle előzetes kötelezettségvállalás nélkül is.

És akkor elérkeztünk az egyik legfontosabb kérdéshez a tartalom és ezzel együtt a csatorna brandjének jelentőségéhez, amelynek értéke üzleti szempontból most értékelődik csak fel igazán. A nézők/felhasználók nem platformot vagy végkészüléket fognak a jövőben sem választani, hanem tartalmat. Csak akkor fognak váltani, beruházni vagy többet fizetni, ha megkapják a számukra legvonzóbb műsort.
Vége annak a korszaknak, amikor ingyen hozzá lehetett jutni a nagy csatornák tartalmaihoz, hiszen ma már e csatornák egyértelmű célja, hogy az új és a hagyományos szolgáltatóktól díjat kérjenek. A vita inkább csak ennek mértékéről folyik.

A televíziós csatornák már ma sem pusztán műsorszolgáltatók, hanem tartalomszolgáltatók. Nem műsorokat gyártunk, hanem „datákat”, adatokat, amelyeket aztán különböző átviteli rendszereken, különböző platformokon és végkészülékeken látunk viszont. Már ma sem csak műsorfolyamot állítanak elő a műsorszolgáltatók, hanem a weboldalukon vagy éppen a telefonkészüléken is élvezhető rövid műsor-spotokat. Sőt, olyan tartalmakat is gyártanak, amelyek vagy csak részben, vagy egyáltalán nem is jelennek meg a hagyományos tévékészülék képernyőjén. A tv2 hírműsora, a Tények extra tartalmakkal, illetve egy-egy interjú hosszú változatával jelenik meg internes oldalán. Az Aktív rövid formátuma letölthető wap-on, a Megasztár döntőjét élőben lehetett nézni szintén a telefonkészüléken.
De visszatérve a jogi háttérre, ősszel várható a NAMS elfogadása és ezzel egy időben a médiatörvény módosítása, reményeink szerint a kereszttulajdonlási korlátok lazításával.
A digitalizáció a hagyományosnak mondható műsorszolgáltatók számára sem pusztán egy gyártási technológiát és egy átviteli rendszert, hanem egy sokkal összetettebb, elsősorban a nézők igényeire alapozó gondolkodást jelent. A nézői szokások mellé lehet rendelni a formátumot és a végkészüléket, és nem fordítva. Célunk, hogy a jogszabályok betartása mellett a technika által nyújtott legújabb lehetőségeket kihasználva újabb és újabb értékes és érdekes tartalmakat juttassunk el mindenféle úton és módon a felhasználóhoz, a nézőhöz.