A 2007-es év mérföldkő volt a hazai médiaszabályozás történetében. A magyar médiajog rendszere a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv.) több mint tíz évvel ezelőtti elfogadása óta lényegében nem változott. A törvényen még azokat a „karbantartási munkálatokat” sem végezték el, amelyek egy ilyen gazdasági jellegű jogi szabályozásnál elengedhetetlenek. Az Rttv. módosításáról szóló 2002. évi XX. törvény sem hozott strukturális váltást: ez a jogharmonizációs célú módosítás az Rttv. rendszerét és alapvető jogintézményeit nem érintette.

A médiapiac közben rohamos fejlődésen ment keresztül: a korábbiakhoz képest elképzelhetetlen jelentőségűvé váltak a sokcsatornás műsorterjesztési módok, az általános kínálatú, az ország teljes közönségét megcélzó csatornák számára pedig egyre komolyabb kihívásokat jelent a tematikus szegmens térnyerése. Az egyre bővülő szélessávú infrastruktúrán az audiovizuális tartalmak minden eddiginél tágabb köre válik hozzáférhetővé a felhasználók számára, és az online felületek a hirdetési piacon is egyre nagyobb részt követelnek maguknak. 2007-re ezért mindenekelőtt az vált világossá, hogy az Rttv. szabályai a XXI. századi médiára végképp alkalmazhatatlanná váltak.

A Miniszterelnöki Hivatal keretében létrejött médiaszabályozási csoport, majd október 1-től felállított Audiovizuális Média Kormánybiztosság első és legfontosabb szabályozói feladata – a kormányprogrammal egyezően – a digitális átállás folyamatának felgyorsítása, illetőleg a folyamat jogszabályi hátterének megteremtése volt. Magyarország nemzetközi és uniós kötelezettségvállalása, a földi analóg televíziós műsorszolgáltatás 2012. január 1-i lekapcsolása sürgetővé és az átfogó médiaszabályozási reformon belül elsődlegessé tette az átviteli rendszerek szabályozási környezetének létrehozását. Kezdettő fogva ismert volt az a tény is, hogy a földfelszíni digitális platform olyan értéket képvisel, amely az idő előrehaladtával a szabályozói lépések hiányában – az egyéb platformok növekvő ütemű térnyerése folytán – határozottan csökken. Mindezek alapján és figyelembevételével készült el a 1014/2007. (III. 13.) Korm. határozattal elfogadott digitális átállási stratégia (DÁS) .

A stratégia végrehajtásának első, egyben legjelentősebb szabályozói lépéseként alkotta meg az Országgyűlés a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV törvényt (Dtv.), továbbá azt a három Ogy. határozatot, amely együtt lehetővé teszi Magyarországon a digitális átállás megvalósulását. A Dtv. – túl azon, hogy a benne foglalt részletes rendelkezésekkel lehetőséget teremt a földfelszíni digitális multiplexek pályáztatására – lényeges, a szabályozás teljes rendszerére kiható változást is hozott: világosan elválasztotta egymástól az audiovizuális tartalomra vonatkozó normákat a tartalom átvitelét szabályozó rendelkezésektől, és az utóbbiakat az európai jogfejlődésnek megfelelően a hírközlési jog keretei közé utalta. Emellett a törvény a médiajog-alkotás régi adósságát is törlesztve szabályozza a műsorterjesztés piacát is.

A digitális átállás szabályozási feltételeinek megteremtését követően az AMK legfőbb feladata a tartalomra vonatkozó szabályozás megújítása vált. Ennek érdekében elkészült a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia (NAMS) szakmai vitaanyaga, amelyet a MeH 2007 szeptemberében bocsátott nyilvános konzultációra. A konzultáció során az anyaghoz 67 hozzászólás érkezett, összesen mintegy 600 oldalt is meghaladó terjedelemben. Ezek a számok mindenekelőtt azt mutatják, hogy Magyarországon az audiovizuális média kérdéseiről még soha nem folyt ilyen érdemi és széles körű együttgondolkodás a médiaszektor szereplőivel. A NAMS végleges stratégiáját az AMK ez év végéig készíti el.

A NAMS alapján kibontakozó majdani jogalkotási folyamatban következő szempontoknak kell érvényesülniük:

- A jogalkotónak mindenekelőtt az európai szabályozással tökéletesen kompatibilis normarendszer megalkotását kell maga elé célul tűznie. Ez nem csupán azt jelenti, hogy jogtechnikai szinten át kell vennie az új, audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló (AMSz) irányelv – egyelőre még hivatalos elfogadás előtt álló – szabályait. A jogalkotónak a szabályozás lényegi determinációjaként kell kezelnie a közös európai audiovizuális piacon a hazai vállalkozások versenyképességét, illetőleg azt, hogy a nemzeti szabályok ezt a piacot meghatározó módon alakítják. Ebből kiindulva a hazai jogrendnek nem csupán formálisan kell a többi tagállam jogához illeszkednie, hanem a jövőben azokkal legalább egyenértékű szabályozási teljesítményt, hatékonyságot is el kell érnie. Szintén a jogharmonizáció körében felmerülő kihívás a nem lineáris tartalmakra vonatkozó szabályozás a nézők és a felhasználók jogait megfelelően érvényre juttató, ugyanakkor a hazai piac fejlődésének szempontjait is figyelembe vevő kialakítása. Magyarország várhatóan – éppen az aktuális átfogó médiaszabályozási reform következtében – az uniós tagállamok között elsőként ülteti át az AMSz irányelv rendelkezéseit a hazai jogrendbe, s ez fokozott jogalkotói felelősséget kíván.

- Az Alkotmánybíróság 46/2007. (VI.27.) AB határozata különös éllel vetette fel a médiahatóság jogállását és eljárását szabályozó rendelkezések jelentőségét. A határozat alapján a jogalkotó számára rövidtávon sem megkerülhető feladat, hogy az AB határozatából fakadó következtetéseket levonva kiküszöbölje az ORTT-re vonatkozó alkotmányellenes pontokat. Hosszú távon ugyanakkor a kiszámítható hatósági működés feltételeinek megteremtése és a konvergencia folyamatok kezelésére irányuló képesség kialakítása határozzák meg a szabályozás fő irányait.

- Kiemelt jelentősége van a közszolgálatisággal összefüggő szabályrendszer megalkotásának. A közszolgálati műsorszolgáltatók jelentősége a demokratikus közélet és a társadalmi összetartozás szempontjából felbecsülhetetlen, ezért a szabályozás kiindulópontja szükségképpen az erős, feladatait magas színvonalon ellátni képes közszolgálati szektor megteremtésére irányuló törekvés. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a hazai jog talán éppen a közszolgálatiság kérdéskörében mutatja a legnagyobb lemaradást az európai szabályozástól. Amíg a közszolgálatisággal összefüggő közösségi normák rendszere – az Amszterdami jegyzőkönyv 1997-es elfogadásával, a Bizottság ehhez kapcsolódó 2001-es értelmező közleményével és ennek alapján meghozott döntéseivel – a gyakorlat szintjén döntően az utóbbi tíz évben alakult ki, addig az 1996-os Rttv. rendelkezései a közszolgálatiság tekintetében évtizedes lemaradást mutatnak. Elkerülhetetlen tehát, hogy a jogalkotó e körben a feladatmeghatározás – finanszírozás – ellenőrzés kategóriáin alapuló új, immár a közösségi normáknak is maradéktalanul megfelelő szabályrendszert vezessen be.

Mindezek alapján célunk egy koherens, az Európai Unió irányelveit figyelembe vevő és a hazai médiagyakorlat tapasztalatait hasznosító szabályozási rendszer kialakítása, amely megfelelően rugalmasan kezeli a műszaki, technológiai változásokat, ugyanakkor kiszámítható jogi környezetet biztosít a médiapiac szereplői számára.