Rajtaütés, házkutatás, lefoglalás, slussz. Már viszi is a számítógépet a nyomozóhatóság, benne nemcsak a keresett gyanús szoftverekkel, hanem életünk minden szegmensébe tartozó adatok tömkelegével. Gyermekünk óvodai jelentkezésétől nagymamánk temetésének megszervezéséig, családi képtárunktól a Kistehén zenekar dalaiig minden, a gépen tárolt információ kikerül az ellenőrzésünk alól. A gép tárgyi bizonyítási eszköz lett, hiszen a büntető eljárás szabályai alapján lehet, hogy a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, azaz a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozza, vagy a bűncselekmény elkövetése útján jött létre, esetleg amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a bűncselekményt elkövették. Minden bájt gyanús.

Olyan ez, mintha egy gyilkosság miatt a Duna és a Nagykörút által határolt terület minden lakóját letartóztatnák. Sőt nemcsak letartóztatják, de fogva is tartják az eljárás végéig.

Valahogy így járt az az indítványozó, aki az adatvédelmi biztoshoz fordul panaszával, mert szerzői jogok megsértésének gyanúja miatt lefoglalt gépeiről semmilyen tájékoztatást nem kapott, a gépen lévő személyes adataihoz nem férhetett hozzá, családi ügyeinek dokumentumait is elzárták előle. Noha szóban és írásban is kért, csak ígéretet, vagy azt sem kapott.

A rendőrségi törvény szerint a rendőrség által bűnüldözési célból gyűjtött és tárolt személyes adatokat – ha törvény eltérően nem rendelkezik – csak bűnüldözési célra lehet felhasználni. Személyes adatok kezelését bűnüldözési célból azokra az adatokra kell korlátozni, amelyek tényleges veszély elhárításához, illetőleg meghatározott bűncselekmény megelőzéséhez, felderítéséhez, bizonyításához szükségesek.

A biztos magyarázatot kért az illetékes rendőrkapitánytól egyebek mellett arról, hogy a rendőrség a lefoglalások útján megszerzett eszközökön tárolt személyes adatok átvételét milyen módon dokumentálja, miként történik meg az eljárás lefolytatásához szükséges adatok, illetve a nyomozáshoz nem szükséges információk különválogatása és e művelet dokumentálása, valamint milyen módon tartják nyilván, hogy a lefoglalt eszközökhöz ki, mikor, milyen célból fér hozzá, illetve az eszközökön tárolt adatokkal milyen műveleteket végez.
A kapitányság tájékoztatása szerint az igazságügyi informatikai szakértő az adathordozókon található adatokat egyedül vizsgálta meg, a vizsgálati környezetet úgy alakította ki, hogy ott illetéktelen személyek ne lehessenek jelen, és a vizsgált adatok ne kerüljenek ki a vizsgálati környezetből. Eljárása során csupán azokat az adatokat dokumentálta, amelyek „a vizsgált bűncselekmény szempontjából jelentőséggel bírtak”. A lefoglalt eszközökön tárolt adatokhoz a rendőrség tájékoztatása szerint kizárólag az igazságügyi informatikai szakértő, az ügy előadója és az ő parancsnokai férhettek hozzá. A kialakított gyakorlat szerint ugyanakkor a személyes jellegű információkhoz csak az igazságügyi informatikai szakértő férhet hozzá. A rendőrség az igazságügyi informatikai szakértő szakvéleménye alapján határozza meg a bűnügyileg releváns információkat. Az igazságügyi informatikai szakértő a vizsgálat során „olyan vizsgálati eszközöket alkalmazott” a rendőrség tájékoztatása szerint, amelyek biztosítják, hogy a vizsgálat során a vizsgált adathordozó teljes tartalma változatlan maradjon, tehát az adattartalom a vizsgálat végén is pontosan megegyezik a vizsgálat előtti állapottal.

A személyes, a bűncselekménnyel kapcsolatba nem hozható adatok hosszadalmas tárolásával összefüggő kérdésre azt a tájékoztatást adták, hogy a nyomozással össze nem függő adatok tárolásának ideje a szakértői vizsgálat időtartamához igazodik, ami az igazságügyi informatikai „szakértők leterheltségéből adódóan több hónap is lehet”.

A büntetőeljárásban részt vevő személyek jogaikat a törvény szabályai szerint gyakorolhatják. Az érintett információs önrendelkezési jogának gyakorlását a Be. a büntetőeljárás keretei között korlátozhatja ugyan, de a korlátozás nem mutathat túl azon a célon, amelyet az eljárás szolgál. Ennek megfelelően a lefoglalt adathordozókon tárolt információkhoz való hozzáférés az eljárás sajátosságaira tekintettel ésszerű időhatáron belül korlátozható csupán.

A lefoglalástól eltelt fél év a biztos álláspontja szerint túllépte azt az ésszerű időtartamot, amely a büntetőeljárás sajátosságaival magyarázható.

E fontos, precedens értékű vélemény kinyilvánítása tulajdonképpen nem a pozitív jog szabályain, hanem alkotmányos elvek ombudsmani értékelésén alapul. A lefoglalt eszközök őrzési idejét az eljárási érdek határozza meg, mely nyilvánvalóan nem uniformizálható. Az eljáráshoz nem szükséges adatok esetében azonban a késedelem a lefoglalás pillanatában beáll és azok a jogalkalmazó egyedi döntése alapján kerülnek vissza tulajdonosukhoz. A „szakértők leterheltsége”, vagy más hasonló – a lefoglaló szerv működési nehézségéből fakadó – indok nem lehet ok alkotmányos alapjog korlátozására.

Kétségtelen, hogy nem egyszerű számítógépes adathordozók esetében az adatok „szétválogatása”, azonban az információs jogok érvényesülése érdekében lassan illendő lenne a nyomozóhatóságnak ezekre az esetekre valamilyen elfogadható gyakorlatot kialakítani.