A Google az információs társadalmi szolgáltatások egyik élharcos innovátora, de ezt a jellemzést mindeddig olyan projektek elindításának köszönhette, amelyek a digitális kort megelőzően kiépült iparágakat nem vagy csak alig érintették. A 2004-ben indított Google Könyvtár projekt azonban a digitális világot még épphogy csak kóstolgató könyvipar elevenébe talált, a forráshiányos könyvtárak számára sokak szerint mentőövet nyújtott, és ezzel már a szerzői jogászok figyelmének is a fókuszába került.

A Google projektjében a könyvek három csoportra oszlanak. Az elsőbe azok a művek tartoznak, amelyek szerzői jogi védelem alatt már nem állnak, vagy soha nem is álltak, mivel még a szerzői jogi védelem ideje előtt keletkeztek. A második csoportba azok a könyvek sorolhatók, amelyek védettek még, de már kikerültek a kereskedelmi forgalomból (out-of-print könyvek). Ennek egy alcsoportját képezik azok az „árva” könyvek, amelyek ugyan még valószínűleg védelem alatt állnak, de a szerzőjük ismeretlen, illetve nem tudjuk, hol tartózkodik. Az out-of-print könyvek nem ritkán árvák is egyben, de természetesen szép számban vannak olyanok, amelyeket – bár a szerző szeretné – a kiadónak egyszerűen az előállítási, forgalmazási, raktáron tartási költségek miatt nem éri meg újra kiadni. Végül egy harmadik csoportot alkotnak azok a könyvek, amelyek védettek, ismert a szerzőjük, és könyvesboltokban, kereskedelmi forgalomban is kaphatók. Közös jellemzője valamennyi könyvnek, hogy igény van az olvasásukra, amit a piac az igény volumenéhez igazodva és az elérhetővé tétel költségeire tekintettel képes csak hatékonyan teljesíteni.

2006-ban az amerikai kiadók egy csoportja a Google ellen pert indított, mivel a védett művek – vagyis az utóbbi két csoportba tartozó könyvek – esetében a Google megsérti a szerzői jogaikat, sőt nem csak akkor teszi ezt, ha teljes műpéldányokat tesz hozzáférhetővé, hanem akkor is, ha néhány oldalnyi- sornyi részletekkel teszi ezt.

A Google – ahogy mindenki más – a védelem alatt már nem álló műveket kedvére digitalizálhatja és teheti hozzáférhetővé. Itt legfeljebb az jelenthet problémát, ha a közkincset kisajátítja, például elkezdi korlátozni a hozzáférést előfizetési díjjal. Az is egyszerű helyzet, ha ismert a szerző, a kiadó és kereskedelmi forgalomban is van a könyv. A Google-nak a könyv digitalizálásához a jogosultakkal meg kell egyeznie. Ezt a Google is elismerte, arra hivatkozva, hogy az ilyen műveket csak a jogosult előzetes hozzájárulásával akkor fog digitalizálni.

A könyvek második, heterogén csoportja szürke zóna: itt az objektív jogi védelem és annak szubjektív gyakorlása elválik egymástól. Nem csak az a gond ugyanis, hogy ezek a művek nem érhetők el az olvasók számára, hanem hogy ez sok esetben jogszerűen csak komoly nehézségek árán tehető meg. (A British Library szerint a saját könyvgyűjteménye 50 évesnél idősebb részének fele árva mű.)
A Google és a kiadók közti jogvita (class action) is erre a zónára koncentrál, aminek egy – a jogvitát lezáró ítélet nélküli –megoldása az amerikai jogban ismert olyan egyezség (settlement) lehet, amelyet a konkrét felek minden más, hasonló helyzetben lévő személyre (kiadóra és szerzőre) is kiterjedő hatállyal köthetnek meg. Ennek alapján a Google nem csak a közkincsbe tartozó, hanem az összes védelem alatt álló out-of-print, illetve árva könyvet digitalizálja és hozzáférhetővé teszi, meghagyva a lehetőséget a jogosultaknak arra, hogy jelentkezve a Google-nél akár kilépjenek a rendszerből, akár szerződjenek a Google-lal és ilyen módon legalizálják a Google tevékenységét. Aki ezt elmulasztja, az a bíróság által jóváhagyandó egyezség erejénél fogva a határidő lejártát követően elveszíti a perlési jogát a Google ellen. Az egyezség a 2009. január 5-e előtti művekre vonatkozik, a kilépő nyilatkozatot az egyezség-tervezet szerint 2011. április 5-ig lehet megtenni. Az egyezség hatálya az USA-ra terjed ki.

Az egyezség alapján a Google továbbra is digitalizálhat könyveket, előfizetéseket adhat el könyvtáraknak a teljes adatbázisa tekintetében, egyes könyveket értékesíthet online, hirdetéseket helyezhet el a könyvek lapjai mellett.

Az egyezség számos ismert problémára megoldást adhat: hozzáférhetővé válhat számos olyan könyv, amely ma nem elérhető, és az ebből származó bevételekből újra részesülhetnek a jogosultak. Több léptékkel gyorsulhat fel a kulturális örökség digitális feldolgozásának folyamata, az online könyvkereskedelem valódi e-book kereskedelemmé válhat. Ezek a hatások egyértelműen pozitívak.
Az ördög – ha van – itt is a részletekben rejlik. A szolgáltatók közül egyedül a Google-ra érvényes opt-out rendszer épp az ellenkezője a többi szolgáltatóra/felhasználóra alkalmazandó szerzői jogi rezsimnek. A többi szolgáltató továbbra is arra kényszerül, hogy maga keresse meg egyenként a jogosultakat – és ha nem találja, mérlegelje a jogsértő felhasználás következményeit. Az opt-out rendszer a gyakorlatban azt is jelenti, hogy aki 2011. április 5-ig nem lép ki az egyezség hatálya alól, annak a műve a Google szolgáltatása szempontjából quasi közkincs lesz (mivel jogait vele kapcsolatban a Google-lal szemben nem érvényesítheti). Még ha az egyszerű out-of-print művek tekintetében nagy is a valószínűsége, hogy a jogosultak jelentkeznek, vagy legalábbis mérlegelik a lehetőségeiket, az árva művek esetében inkább lehet számítani arra, hogy ezeket a Google az egyezség alapján ilyenfajta „akadályok” nélkül teheti majd hozzáférhetővé. Hiába lesz ugyanis védelem alatt formálisan a könyv, a Google ingyen hasznosíthatja – míg természetesen minden más szolgáltatóra továbbra is az általános szerzői jogi szabályok lesznek kötelezőek: behozhatatlan versenyhátrányba kerülve ezáltal, hiszen egy esetleges későbbi jogvita alól csak a Google mentesülne. Emiatt az a veszély is fennáll, hogy árva műveket digitalizálni hosszú távon csak a Google számára lesz kifizetődő lehetőség.

Ráadásul bár az egyezség hatálya csak az USA-ra terjed ki (azaz a szolgáltatások legálisan csak az USA területéről lesznek hozzáférhetők), ez hatással van az európai érdekekre is. Mindenekelőtt úgy, hogy kiterjed az USA-ban megtalálható európai könyvekre is (ezek java része out-of-print műnek minősül, mivel soha nem is voltak kereskedelmi forgalomban az USA-ban). Az európai szerzőknek nem lesz egyszerű megállapítani, mely műveiket teszik hozzáférhetővé az USA területére lehatárolt szolgáltatásban, még ha a szolgáltatás metaadatbázisa hozzáférhető is lesz számukra, hiszen azt továbbra is nehéz lesz megállapítaniuk, hogy a metaadatbázis ténylegesen a szolgáltatásnak megfelelő adatokat tartalmazza-e. Ennél is nagyobb probléma lehet azonban, ha a Google szolgáltatásán keresztül több európai mű lesz hozzáférhető az USA-ban, mint Európában – és akkor, ha valamennyi amerikai könyvtár, egyetem jogszerűen fogja használni a Google adatbázisát, már nem csak az európai könyvpiac kerül komoly versenyhátrányba, hanem az egyetemek, a képzés versenyképessége is csökkenhet.

A megoldás nem egyszerű: kulturális politikai, szellemitulajdon-politikai megközelítést is igényel, nem is elsősorban nemzeti, hanem európai szinten, még ha ezek a politikák éppen nincsenek is kizárólag közösségi hatáskörben. Az árva/out-of-print művek problémája igényel sajátos európai megoldást, de a többi szolgáltatás versenyképes helyzetbe hozása is feladat. Végül a legfontosabb európai kulturális digitalizálási projekt, az Europeana feltöltése lehet egy alternatíva, ha nem is a Google-t helyettesítő szolgáltatás. Ez pedig sürgető feladat Magyarország számára is. Jelenleg az Europeana megközelítőleg 5 milliós gyűjteményében 0,1 %-nyi (azaz körülbelül 5 ezer) könyvvel veszünk részt, míg a Google Books-on keresztül ma több mint 55 ezer magyar nyelvű könyv és könyvrészlet elérhető.