Nagyrészt titkos, három évig húzódó előkészítő tárgyalások után, 2010 áprilisában napvilágot látott a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezmény (angolul: Anti-Counterfeiting Trade Agreement – ACTA) hivatalos tervezete. Az egyezmény elsődleges célja a szellemi tulajdonjogok védelmének és érvényesítésének erősítése, különös tekintettel az internetes környezet kihívásaira. Szellemi termékek hamisítása rendkívül sokféle úton-módon valósulhat meg. Ennek megfelelően az egyezmény hatálya a kereskedelmi tevékenységek tág körére terjedne ki, a hamis márkajelzésű ingek forgalmazásától kezdve, a hamis gyógyszerek forgalmazásán át a szerzői jog által védet alkotások (filmek, zeneművak, szoftverek, stb.) illegális fel- és letöltéséig. Annak ellenére, hogy az off-line jogsértések száma is folyamatosan nő, amit jól példáz az, hogy az Európai Unió határain a hamis termék-lefoglalások száma 2005 és 2008 között közel megduplázódott, úgy tűnik, hogy az egyezmény létrehozásának valódi mozgatórugója az internetes szerzői jogi jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyabb polgári, büntető és büntető eljárásjogi szabályrendszerének megteremtése, a meglévő szabályok szigorítása és globális egységesítése.

A célkitűzéseket az egyezmény három eszközzel kívánja elérni: 1) a polgári jogi igényérvényesítés hatékonyabbá tételével, 2) a büntetőjogi és polgári jogi felelősségi szabályok egységesítésével és kiterjesztésével, valamint 3) a nemzetközi bűnügyi együttműködés lehetőségeink bővítésével.

Egyértelmű, hogy mindhárom eszköz hatékonyan szolgálhatja a hamisítás elleni fellépést az off-line környezetben, azonban kétséges, hogy az on-line környezet esetében eredményeket várhatunk az egyezménytől. Márpedig a problémát eddig sem a hamisított termékek off-line forgalmazása okozta, hanem az on-line környezetben tapasztalható, hétköznapi terminológiával kalózkodásnak (piracy) nevezett tevékenységek. Annak ellenére, hogy kalózkodásra vonatkozó kimutatást nem ismer a magyar bűnügyi statisztika, a helyzetet jól mutatja a magyar Hamisítás Elleni Nemzeti Testület 2009-es, nemrég közzétett beszámolója, amely szerint a hamisítás körébe sorolt, szellemi tulajdonjog megsértésével összefüggő ismertté vált bűncselekmények mintegy kétharmadát az elkövetők lakóhelyükön valósították meg, az elkövetéshez használt eszközök vonatkozásában pedig 64% volt a szoftver- és hardvereszközök együttes aránya 2008-ban.

Ezen a problémán azonban polgári és büntetőjogi felelősség további szigorítása és kiterjesztése a közvetítő szolgáltatókra, nem sokat segíthet. A jogérvényesítéssel kapcsolatos problémák ugyanis nem a jelenlegi szabályozás engedékenységéből, hanem a felderítés és bizonyítás nehézségeiből adódnak. Nem véletlen, hogy egy magyar kalózkodást támogató portálon, a torrent oldalak üzemeltetőinek adott legfontosabb tanácsok között szerepel a fix IP cím használatának kerülése, az adatforgalom titkosítása, valamint olyan külföldi szerver használata, amelyhez nem férnek hozzá a magyar hatóságok.

A képet tovább árnyalja, hogy az internetes kalózkodás nagyobb részét adó peer-to-peer fájlcsere sokkal kisebb problémát jelentene, ha nem lennének szervezetten működő csoportok, akik nagy volumenben tesznek elérhetővé szerzői jogi védelem alatt álló műveket az interneten. A fájlcserélő hálózatok felhasználói nem tartanak otthon több száz terrabájt méretű gyűjteményeket, de ha lennének is ilyen gyűjtemények a hétköznapi felhasználóknál, akkor sem tudnák a többi felhasználó számára elfogadható minőségben üzemeltetni a „szolgáltatásukat”. A hazai szerverlefoglalásokat követő drasztikus internetes adatforgalom visszaesések is egyértelműen alátámasztják, hogy az internetes fájlcsere jelentős mértékben függ az internetes infrastruktúra csomópontjai közelében elhelyezett tartalom-megosztó megoldásoktól és az ott található tartalom mennyiségétől.

Az ACTA ugyan még csak tervezet, de nem várhatjuk, hogy elfogadása estén megoldódnak azok a problémák, amelyeknek a megoldását célként fogalmazták meg. Az ACTA és más hasonló, a büntetés szigorítását célzó megoldások ugyanis tévedésben vannak a szükséges terápia mibenlétét illetően. Kriminológiai közhely, hogy a bűnelkövetések számának alakulására a szankciók szigora egyáltalán nem vagy csak minimális mértékben van hatással, viszont egyértelmű összefüggés mutatható ki a bűnelkövetések száma és a szankcióval való szembesülés valószínűsége között. Márpedig az egyezmény e téren semmi újat nem irányoz elő. Hiába lesz szigorúbb és egyértelműbb a büntető vagy polgári jogi felelősség, vagy hatékonyabb a bűnüldöző szervek közötti nemzetközi együttműködés, ha ettől csak azt várhatjuk, hogy a nyomozó hatóságok gyorsabban tudják majd a súlyos jogsértések esetében egymást tájékoztatni arról, hogy nem tudták az elkövető személyét megállapítani, vagy az elkövetés tényét megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani. Márpedig a kalózkodás elleni küzdelemben a bizonyítással összefüggő nehézségek orvoslása nélkül jelentős előrelépést nem nagyon várhatunk. A megoldást pedig ebben az irányban kellene keresni, és első lépések között az internet infrastruktúráját alkotó domain név és IP cím allokáció, valamint a hosting szolgáltatások vonatkozásában kellene a bizonyítási nehézségeket csökkentő, nyilvántartási és üzemeltetési követelményeket előírni.