Emlékszem még az első sajtóközleményekre, amik beszámoltak a School és Campus program indulásáról 2001-ben, majd a Tiszta Szoftver Program születéséről és ezen belül a köz- és felsőoktatási intézményeket érintő változásokról és lehetőségekről. 2005-ben további 3 évvel hosszabbították meg a programot, majd 2008-ban ismét megállapodást kötött a kormányzat illetékes szerve az amerikai szoftveróriással, a Microsofttal.
Egyes források szerint az állam “amnesztiát” vett. Ezen már akkor is csodálkoztam, hiszen az “amnesztia” főszabály szerint végleges, nem pedig határozott idejű mentesség. Bár a szerződések teljes tartalma a mai napig nem vált hozzáférhetővé, az már az első időszakban kitűnt, hogy a milliárdos összegek kifizetése minden alkalommal csak felhasználói körben és időben korlátozott jogosultságok megszerzését tette lehetővé.

A nyílt forráskódú rendszerek hatásainak elemzéséről a korábbi években is születtek ugyan tanulmányok, sőt LÁSZLÓ GÁBOR tollából még egy doktori értekezés is, komoly váltás csak 2011 nyarán, a hallgatói jogviszonyhoz kötött felhasználási jogosultság megszűnésével következett be. 2012 márciusától azonban a programhoz tartozó valamennyi – határozott időre szóló – jogosultság (licencengedély) megszűnik. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ezzel kapcsolatos közleménye egyrészt részletezi a 2012. március 1-ig használható szoftverek listáját, valamint utal a 2010 decemberében kötött megállapodásra: “A Minisztérium a versenysemlegesség szem előtt tartásával, a piaci verseny elősegítése érdekében meg kívánja szüntetni az egy piaci cég által fejlesztett szoftverek bérlésének támogatását. Az NFM szakmai álláspontja szerint a köz- és felsőoktatási intézmények igényeit – néhány speciális esettől eltekintve – képesek kielégíteni az ingyenesen használható nyílt forráskódú szoftverek is. Ezért a jövő évi költségvetés költség alapú tervezése során a Tisztaszoftver program költségei nem lettek betervezve, így az érintett oktatási intézmények 2012. március 1-ig használhatják jogszerűen a program keretében a Microsofttól bérelt szoftvereket.“
A médiából, illetve a Tiszta Szoftver Program oldaláról megismerhető adatok és információk alapján körvonalazható, hogy mik azok a jelentős változások, amelyekre az egyes oktatási intézményeknek fel kellene készülniük. Természetesen ezeket a forrásokat kiegészítik az intézmények által aláírt megrendelőlapok. Itt ugyanis egy többszereplős jogviszony áll fenn. A jogosult (Microsoft), a díjfizető (a magyar állam) és a tényleges felhasználók (köz- és oktatási intézmények, illetve velük jogviszonyban álló személyek).
Örülök, ha arra gondolok, hogy mostantól elméletileg lehetőség nyílik arra, hogy a dokumentumokat paltformfüggetlenül állítsuk elő, azokat az egyes intézmények így kezeljék. Lelkesít, hogy az iskolák a nyílt formátumok felé mozdulnak el, hogy terjedni fognak az Open Office alapú irodai csomagok, és új generációk nőnek fel, amelyek már nem csak a docx formát ismerik.
Másrészt aggódom, mert a változtatás módját agresszívnek érzem. A jelenlegi gazdasági helyzet nem igazán hagy lehetőséget a választásra. Azokban az intézményekben, ahol jelenleg a fűtés is problémát jelent, nem tudom, miként biztosíthatóak a keretek a szoftverlicencek megváltására, vagy éppen az átállásra. Mert egy másik rendszer bevezetése – még akkor is, ha ezzel az állam milliárdokat spórol meg – költséges lesz, és ez a kiadás most közvetlenül a végfelhasználónál fog jelentkezni: kelleni fog valaki, aki ért hozzá, aki tanítja, támogatja a rendszert. Kelleni fog a felhasználói oldalról sok türelem és figyelem, mert a változás mindig nehéz. Tudom, mert – bár e cikket épp Libre Office-ban írom – Word is van a gépemen, hiszen még mindig vannak konvertálási problémák, és komolyabban formázott, Microsoft Officeban előállított iratokat egyszerűen képtelenség kezelni. Az az érzésem, hogy valahol a nagy költségcsökkentési lázban elfelejtettünk felkészülni erre, és ennek a következményeire.
Mert következmények természetesen lesznek, hiszen átgondolatlan küldetéseket nem lehet igazán jól végrehajtani. Márciustól véget ér az „amnesztia” és számtalan regisztrált felhasználó hirtelen jogsértővé válik. A nyilvántartások adottak, és már csak – célirányosan – ellenőrizni kell. Ha ez ténylegesen elkezdődik, Magyarország pillanatok alatt megint az USA kereskedelmi képviselőjének 301-es megfigyelési listáján találhatja magát.
Nem tudom, hogy van-e valaki, aki elmondja a felhasználóknak, hogy a jogsértésen vagy az új, ismeretlen rendszer telepítésén kívül megoldás lehet az is, ha használt szoftvereket vesznek, vagy visszaállnak a korábbi (upgrade-et megelőző) saját Windows-alapú rendszerekre.
Az egyik szemem nevet, mert a lehetőségeket látom, amik ebben rejlenek. A másik szemem sír, mert azt gondolom, hogy ez nehéz lesz. Sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre látszik, hiszen az érintetteknek cselekedniük kéne, a „változatlan állapot” fenntartása ugyanis komoly szankciókat vonhat maga után. Mozdulni kell, tájékoztatást kérni és igazodni az új helyzethez. Az amnesztia elmúlt, az amnézia nem lesz elég jó mentség. Pató Pál úr, ébresztő!