Az új médiaszabályozás egyik sokak által üdvözölt következménye lehet, hogy az M1 csatornán több sportközvetítést nézhetünk, mint az elmúlt években. Ez ugyan ebben a formában nincs benne semmilyen jogszabályban, természetesen nem is lehet, a Médiatanács aktív közreműködésével mégis könnyen megjelenthetnek olyan sportesemények a közszolgálati csatornán, amelyeket évek óta nem láttunk ott, sőt, amelyeket eredetileg nem is az MTVA vásárolt meg.
A médiatörvény rendelkezése értelmében (a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 16-18. §) ugyanis a Médiatanács 2011 augusztusában jelentetett meg egy előkészítő dokumentumot a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események kizárólagos közvetítési jogáról. A Médiatanács január végén elfogadott határozata alig változtatott a korábbi anyagon, összesen 14 olyan esemény szerepel a listán, amelynek jogait a jövőben meg kell osztani legalább 80 százalékos lefedettségű, előfizetési díj megfizetése nélkül is hozzáférhető televíziós csatornával. Jelenleg három ilyen van (M1, TV2, RTL Klub), de az eddigi tapasztalatok alapján az országos kereskedelmi csatornák piaci alapon csak a legritkább esetben érdeklődnek magyar vonatkozású sportesemények iránt. Nagy valószínűséggel tehát az MTV fog ajánlatot tenni ilyen események közvetítésére, még akkor is, ha azt eredetileg valamelyik sportcsatorna vásárolta meg.
A listán ugyanis kizárólag sportesemények szerepelnek, ráadásul nem kizárólag a nemzeti válogatott mérkőzések, amelyek esetében leginkább legitim a cél, hogy az ország minden állampolgára láthassa külön előfizetés nélkül is, hanem labdarúgás, vízilabda, kézilabda és kosárlabda klubcsapatok nemzetközi mérkőzései is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy sportcsatorna megvásárolja egy világverseny vagy egy kupasorozat közvetítési jogát, akkor annak legértékesebb, magyar vonatkozású eseményeit át kell adnia annak a 80 százalék feletti elérésű csatornának, amelyik erre ajánlatot tesz, minden valószínűség szerint az MTV-nek. A feleket szerződéskötési kötelezettség terheli, a törvény megfogalmazása szerint a jogot „a piaci viszonyokhoz képest megfelelő ellenérték fejében” kell átadni, amennyiben nem sikerül megállapodni, jogvitás eljárásban a Médiatanács dönt. Nagyon izgalmas módszertani kérdés, hogy miként lehet megállapítani az árat akkor, amikor egy csatorna – esetleg egy nagyobb csomag részeként – megvásárolja egy eseménysorozat közvetítési jogát, majd ennek legértékesebb részét üzleti érdekei ellenére át kell adnia egy másik csatornának.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy ha éppen a legnagyobb érdeklődéssel várt, magyar vonatkozású meccsek jogát kell átadni, akkor egy sportcsatornának nem feltétlenül éri meg kifizetni egy világverseny közvetítési jogát, felkészülni a közvetítésre, kiutaztatni a riportert a helyszínre. Az új szabályozás könnyen oda vezethet, hogy azok a világversenyek, amelyeket az elmúlt években az igazán elszánt rajongók a sportcsatornákon követhettek, hamarosan eltűnnek a képernyőről, és nemhogy a háztartások 80 százaléka, de legrosszabb esetben senki nem láthatja majd ezeket. Lehet persze, hogy az MTV majd vállalja a jégkorong világbajnokságtól a vízilabda LEN-kupa küzdelmeken át a kosárlabda kupa küzdelmeken át mindenféle sportág és sportesemény közvetítési jogának megvásárlását. Ebben az esetben nem történik más, mint hogy ezentúl adófizetőként kötelezően mindnyájunknak ki kell fizetni a költségek ránk eső részét, függetlenül attól, hogy érdekel-e az adott közvetítés vagy sem.
Eddig a piac megoldotta a kérdést: a sportcsatornák kereskedelmi alapon megvásárolták a jogokat, aki akart, előfizetett egy olyan csomagra, ahol hozzáfért ehhez a tartalomtípushoz, aki nem akart, az nem. Ami a sportközvetítéseket illeti, ezentúl nem a néző dönt a saját preferenciájának és pénztárcájának megfelelő csomagról: a Médiatanácsnak köszönhetően az MTV döntéshozóitól függ majd, hogy miként alakítja át a sportközvetítések piacát. Lesznek olyan sportesemények, amelyeket az adóforintjainkból finanszírozva a köztelevízióban nézhetünk majd, bár a sportcsatornákon eddig is láthattuk őket, illetve lehetnek olyanok is, amelyeket eddig szintén láthattunk a sportcsatornákon, de ezek után nem fogunk, hiszen ilyen feltételek mellett nem is fognak licitálni a jogokért.
Különösen érdekes a kiemelt események listája abból a szempontból, hogy nemcsak a sportéletben betöltött szerepről van szó, hanem úgy tűnik, hogy a Médiatanács valamiféle sportágfejlesztési programot vállalt fel. Nehéz lenne bizonyítani, hogy például a férfi kosárlabda Eurochallenge és a női kosárlabda Euroliga kupaküzdelmei Magyarországon olyan jelentőségűek lennének, hogy szabályozási eszközökkel kellene garantálni a közvetítést. Ezek kifejezetten egy szűk kör számára vonzóak, nincs olyan adat (pl. mérkőzések helyszíni nézőszáma, médiavisszhangja, eddigi közvetítések nézettsége) ami alátámasztaná, hogy a kosárlabdaligák mérkőzései a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események lennének.
Kétségtelen tény persze, hogy a sportcsatornák nem mindenki számára hozzáférhetőek, lehetnek olyan háztartások, amelyek nagyon szeretnének sportközvetítést nézni, csak éppen nem engedhetik meg maguknak azt, hogy megrendeljenek egy bővebb televíziós csomagot. Kérdés, hogy mekkora körről beszélünk (például a Sport1 a háztartások 65 százalékában fogható, de azt nem tudjuk, hogy a maradék 35 százalékban anyagi okokból, vagy például érdektelenségből nem fizetnek elő olyan csomagra, amely tartalmazza ezt a csatornát), illetve hogy azoknak, akik pénzügyi okokból nem tudnak sporteseményeket nézni, valóban ezzel a szabályozási eszközzel kell-e javítani az életminőségén.
A magyar szabályozás nem egyedi, számos uniós országban vannak hasonló rendelkezések. A kiemelt események listájának összeállítása azonban kiválóan alkalmas arra, hogy megértsük a hazai médiaszabályozás filozófiáját. A sportközvetítési jogok kereskedelme alapvetően üzleti logika alapján működik, ennek köszönhető szerte a világon, így Magyarországon is a sportcsatornák növekvő száma, a sportközvetítések bővülő kínálata. A Médiatanács döntése ebbe a folyamatba avatkozik be, a magyar érintettségű sportesemények jelentős részét de facto kiemeli a piacról. Nem a hosszútávú hatások, a piac kiszámítható működése a fontos, hanem hogy legyen egy jól kommunikálható és népszerű döntés. Pontosan tudjuk, hogy ha egy közszolgálati csatornán megjelenik egy sportesemény, akkor a nézők egy része elégedetten leül a képernyők elé, egy másik részét teljesen hidegen hagyja a műsor. Alig vagyunk néhányan, akik átgondoljuk, hogy ebben az esetben a közszolgálati televízió nem piaci kudarcot korrigált és nem egy olyan tartalmat állított elő, amit a piac amúgy nem tett volna meg, hanem csak egyszerűen szabályozási eszközökkel a közszférába terelt valamit, ami korábban piaci logika alapján működött. Mostanában egyre több területen látunk ilyesmit, kezdünk hozzászokni.