INFOKOMMUNIKÁCIÓ ÉS JOG
65. szám, 2016. július

első oldal

Legutóbb 2007-ben módosult a közös európai médiaszabályozás alapját jelentő audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv. Ezt a megjelölést is 2007-ben kapta a jogszabály, 1989-es elfogadásától 2007-ig „televíziós irányelvként” hivatkoztak rá. A cím változása természetesen a médiatartalmak közönséghez való eljuttatásának bővülő technikai lehetőségeire utalt, és azt a szemléletet tükrözte, hogy a közönség figyelméért eltérő platformokon és eltérő technikai megoldásokkal küzdő médiapiaci versenytársakra legalább bizonyos keretszabályok egységesen vonatkozzanak. Az európai jogalkotó alapvetően jó ütemben vette észre, hogy a hagyományos televíziós szolgáltatásokat egyre komolyabb kihívás elé állítják az egészen más üzleti modellt követő lekérhető szolgáltatások.
Ennek a versenynyomásnak a valódi jelentőségét azonban 2007-ben még aligha lehetett felmérni. 2007-ben a Netflix még postán küldte a kikölcsönzött filmeket, az Amazon 2006-ban indította on-demand szolgáltatását. A YouTube-ot 2005-ben alapították, 2006-ban vásárolt fel a Google. 2009. decemberére, amikorra az audiovizuális médiaszolgáltatási irányelvet a tagállamoknak implementálniuk kellett, már lényegében teljesen új médiapiaci helyzet volt az irányelv 2007-es elfogadásához képest is.
Az irányelv újabb felülvizsgálatának szükségességét a Bizottság először 2013-ban vetette fel „Az egységes audiovizuális világ felé: növekedés, alkotómunka, értékek” című Zöld Könyvben (COM/2013/0231 final). 2015-ben nyilvános konzultáció indult a felülvizsgálat irányairól és az új szabályozási környezetről, átfogó vizsgálatok zajlottak az irányelv piaci és egyéb hatásairól, számtalan előkészítő tanulmány készült. 2016. május 25-én végül a Bizottság nyilvánosságra hozta az irányelv módosításával kapcsolatos javaslatait (COM/2016/0287 final).
A módosítási javaslat alapvetően a hagyományos televíziós médiaszolgáltatók érdekeit tartja szem előtt. Ez a megközelítés annyiban érthető, hogy az európai médiapiac nagy szereplői éppen ebben a piaci szegmensben a legaktívabbak, míg az egyre erősebb konkurenciát jelentő lekérhető szolgáltatásokat nagyrészt Európán kívüli vállalkozások működtetik. Mára ráadásul még inkább igazzá vált, hogy a fogyasztó alig tud különbséget tenni az ugyanazokon a készülékeken hasonló tartalomkínálatot nyújtó televíziós (lineáris) és on-demand (nem lineáris) szolgáltatások között. A lekérhető audiovizuális tartalomszolgáltatások piacának ugyanakkor meghatározó szereplői azok a – jelentős részben nem professzionális tartalmakat közvetítő – videomegosztó szolgáltatások, amelyek szabályozását a 2007-es irányelv még kifejezetten el akarta kerülni.
A televíziós médiaszolgáltatók érdekeinek védelme a rájuk vonatkozó szabályozás, mindenekelőtt a reklámidő-korlátok enyhítésében érhető tetten: a jövőben a műsorszámok gyakrabban, minden 20 perc hosszúságú időszakban megszakíthatók lesznek reklámmal, és a reklámidő arányának 20%-os felső határa nem minden órára, hanem a napi műsoridő egészére vonatkozik majd. A termékelhelyezés lehetőségének kiterjesztése lényegében minden műsortípusra és a szabályok egyszerűsödése szintén leginkább a televíziós szolgáltatók számára jelent könnyítést.
Ezzel párhuzamosan a módosítás egységesíti a televíziós és a lekérhető szolgáltatások szabályozását, és ezzel növeli a lekérhető szolgáltatások szabályozási terheit. A gyűlöletre uszítás tilalmára és a kiskorúak védelmére vonatkozó egységes szabályozási keret ugyanakkor továbbra sem zárja ki, hogy a tagállamok a különböző típusú szolgáltatásokra eltérő nemzeti szabályozásokat alakítsanak ki. Ennél komolyabb terhet jelenthet az európai művek támogatására vonatkozó szabályozás módosítása. A lekérhető szolgáltatásokban a jövőben kötelezően legalább 20%-ban európai műveket kell elérhetővé tenni, és az irányelv bátorítja a tagállamokat arra is, hogy írjanak elő „pénzügyi hozzájárulást” e szolgáltatókkal szemben, amivel aztán európai gyártású művek előállítását támogatják. Ilyen hozzájárulás ráadásul a más tagállamban letelepedett szolgáltatótól is követelhető.
Eközben a módosítás tovább bővíti a szabályozás hatályát, és bizonyos kötelezettségeket az ún. videomegosztóplatform-szolgáltatásokra és azok szolgáltatóira is megállapít. E szolgáltatások a javaslat szerint azok, amelyek jelentős mennyiségű műsorszámnak vagy a felhasználó által előállított videónak a közönséghez tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából történő eljuttatását szolgálja, amely tartalmakért a videomegosztó platform szolgáltatója nem tartozik szerkesztői felelősséggel, de ő határozza meg a tárolt tartalom szervezését – tárolását, megjelenítését, megjelölését és sorba rendezését –, például automatikus úton vagy megfelelő algoritmus alkalmazásával. Továbbra sem terjed ki tehát az irányelv a mozgóképet nem tartalmazó szolgáltatásokra.
A videomegosztóplatform-szolgáltatások nyújtóinak intézkedéseket kell tenniük a kiskorúak védelme érdekében, valamint az erőszakra vagy gyűlöletre uszító tartalmakkal szembeni védelem érdekében. A lehetséges intézkedések között szerepel a panaszbejelentés biztosítása, az életkor-ellenőrzés, illetve a szülői felügyeleti rendszerek – szűrőprogramok – elérhetővé tétele. A tagállami médiahatóságoknak a szolgáltatók által meghozott intézkedések megfelelőségét ellenőrző mechanizmusokat kell működtetniük.
A javaslat kísérletet tesz az Európai Unió területén kívül működő videomegosztóplatform-szolgáltatásoknak az európai jog hatálya alá vonására. Ebben az Európai Bíróság által kijelölt utat követi: a Google Spain SL, Google Inc. v Agencia Española de Protección de Datos, Mario Costeja González ügyben a Bíróság megállapította, hogy „ha a keresőmotor működtetője az egyik tagállamban olyan irodát nyit vagy leányvállalatot hoz létre a keresőmotor által kínált reklámhelyek értékesítésére és reklámozására, amelynek tevékenysége az adott állam lakosai felé irányul”, akkor az adott tagállam a keresőmotor-szolgáltató fölött – az adott ügyben adatvédelmi jogi szempontból – joghatósággal rendelkezik. Az audiovizuális médiaszolgáltatás irányelv módosítása azokra a videomegosztóplatform-szolgáltatóra terjesztené ki az adott tagállam joghatóságát, amelynek vagy az anyavállalata vagy egy leányvállalata a területén letelepedett, vagy amelyek egy csoport tagjai és a csoport egy másik tagja a területén letelepedett. Ez a szabályozás ugyanakkor nem zárja ki, hogy az érintett szolgáltató saját nemzeti bírósága előtt vitassa az adott tagállam joghatóságát.
Az audiovizuális médiaszolgáltatások fölötti joghatóságot a módosítás továbbra is a származási ország elve alapján javasolja meghatározni. A szabályozás egyszerűsíti a joghatósággal rendelkező tagállam meghatározásának szempontjait, előírja egy egységes adatbázis fenntartását az egyes tagállamok joghatósága alá tartozó szolgáltatókról, nagyrészt egységesíti televíziós és a lekérhető médiaszolgáltatások továbbközvetítésének időleges felfüggesztésére vonatkozó szabályokat, de koncepcionális változást nem hoz.
Magyar szempontból a legjelentősebb javaslat a tagállami szabályozó hatóságok függetlenségére vonatkozó követelményrendszer. A javaslatok alapvetően a bevett formális garanciákat írják elő, mint a szabályozó hatóság utasíthatóságának tilalma, az önálló költségvetés, a hatóság tagjainak elmozdíthatatlansága. Ezzel együtt mégis megteremti a médiahatóságok szabályozása és működése fölötti európai jogi kontrollt minden olyan esetben, amikor a hatóságok nem felelnek meg annak az elvárásnak, hogy „részrehajlás nélkül, átláthatóan és ezen irányelv céljaival összhangban gyakorolják a jogköreiket, különös tekintettel a médiapluralizmus, a kulturális sokszínűség, a fogyasztóvédelem, a belső piac és a tisztességes verseny szempontjaira”. Hogy ez a követelményrendszer változik-e a javaslat elfogadását megelőz politikai vitákban, és rendelkezik-e az Európai Bíróság számára irányadó normatív tartalommal, az csak a következő hónapokban és években derül ki.
Az irányelv létrehozza az – egyébként informálisan már évek óta létező – Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportját, amely a tagállami szabályozó hatóságok képviselőiből álló tanácsadó szervezetként segíti az irányelv végrehajtását és az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos tevékenységét. A Csoport feladata lesz a számos területen előírt ön- és társszabályozási kódexek kialakításának támogatása.
A módosítási javaslatok összességében világos koncepciót követnek, és ennek érdekében az online és on-demand piac szereplőivel konfliktusokat is vállalnak. Az európai médiaipar megerősítését a javaslat sajnos kevésbé az innovációtól, mint inkább a „régi” médiapiacokon erős szereplők védelmétől várja. Egyáltalán nem biztos, hogy ez az irány a tartós siker felé vezet.

Polyák Gábor