INFOKOMMUNKIÁCIÓ ÉS JOG

A hálózatsemlegesség az internet egyik legvitatottabb szabályozási kérdése, amely a szabad információáramlás és a piaci innováció előmozdításának mikéntjét érinti: vajon a beavatkozóbb jogalkotói fellépésre, vagy inkább piaci önszabályzást előnyben részesítő, deregulációs megközelítésre van szükség? A tanulmány az Egyesült Államok szabályozási gyakorlatát vizsgálja, ahol a politikai vezetés váltakozásával rendszerint együtt járt az internetszolgáltatók jogi státuszának változása is. E tapasztalatokat összevetve az európai uniós gyakorlattal, a tanulmány amellett érvel, hogy egy arányosabb, átlátható, ugyanakkor nem túlzottan korlátozó szabályozás jelentheti a hosszú távon fenntartható megoldást. Emellett felveti a platformszolgáltatók common carrier státuszának jogi lehetőségét is.

Az online tér napjainkban a politikai kommunikáció egyik legfontosabb színterévé vált. Egyrészt manapság folyamatosan növekszik az online hírfogyasztás jelentősége, másrészt az online platformok által biztosított lehetőségek – különösen a targetálás – rendkívül hatékony eszközt jelentenek a politikai szereplők számára. Ennek ellenére az online platformokon megjelenő politikai reklámok szabályozása még gyermekcipőben jár. Jelen tanulmány az online térben megjelenő, fizetett politikai tartalmak szabályozását és annak hiányosságait vizsgálja, különös tekintettel a magyar jogszabályi környezetre, valamint a politikai hirdetések átláthatóságáról és targetálásáról szóló uniós rendeletre.

A tanulmány a kiskorúak online védelmének és a cyberbullying elleni fellépésnek jogi kereteit vizsgálja az Európai Unióban és Magyarországon. Bemutatja a Digital Services Act és a GDPR szabályait, amelyek célja a jogellenes tartalmak gyors eltávolítása és a gyermekek személyes adatainak védelme. Ismerteti a magyar Ekertv. módosításait, a Gyermekvédelmi Internet Kerekasztal szerepét, valamint a hazai forróvonalak, az Internet Hotline és a Biztonsagosinternet.hu működését. A tanulmány hangsúlyozza a társadalmi tudatosság és az intézmények közötti együttműködés fontosságát a gyermekek biztonságosabb online környezetének megteremtésében.

A tanulmány a blokklánc-technológia és a GDPR viszonyát vizsgálja, különös tekintettel a megváltoztathatatlanság és az “elfeledtetéshez való jog” közötti doktrinális konfliktusra. Rámutat, hogy a technológiai és jogi megoldások összehangolása lehetséges a funkcionális törlés, a kriptográfiai kulcs megsemmisítés, valamint a hibrid adatkezelési architektúrák alkalmazásával. A decentralizált adatkezelői szerepek és a kockázatalapú megfelelés újragondolása révén a blokklánc nem az adatvédelem akadálya, hanem annak potenciális infrastruktúrája lehet, amely a GDPR teleológiájával összhangban erősíti az elszámoltathatóság és az adattakarékosság elveit.

Milyen alkotmányos és egyéb jogi garanciákat élvez a véleménynyilvánítás szabadságához való jog, amikor a kifejezésre az interneten, szociálismédia-platformokon kerül sor és milyen esetekben korlátozható az online térben az illető alapjog? Léteznek-e új jogalkotási megoldások a felmerülő problémák áthidalására? Biztonságban tudhatjuk-e a véleménynyilvánítás szabadságának a jogát a jogszerűtlen korlátozásokkal szemben? A tanulmány elsősorban ezekre a kérdésekre keresi a választ és a válaszok feltárása érdekében feldolgozza a romániai belső jogszabályi keretet és joggyakorlatot, az EJEB esetjogát és a DSA rendelkezéseit. A dolgozat feltérképezi a román, magyar nemzetközi jogi szakirodalom eredményeit is és tekintettel a nagyfokú gyakorlati hasznosságra első sorban a rendelkezésre álló ítélkezési gyakorlat feltérképezését, elemzését és komparatív analízisét szeretné elvégezni.

A tanulmány a mesterséges intelligencia (MI) által okozott károk polgári jogi felelősségi kérdéseit vizsgálja, különös tekintettel a veszélyes üzemi felelősség dogmatikai alapjaira és analóg alkalmazhatóságára. Az MI autonóm működéséből fakadó átláthatatlanság és kauzalitási nehézségek következtében a felróhatóságon alapuló felelősségi rendszer nem biztosít hatékony kárrendezést. A veszélyes üzem logikáján alapuló, érdekalapú kártelepítés kiszámíthatóbb jogi keretet kínál, ugyanakkor potenciálisan hátráltathatja az MI elterjedését és ezáltal az innovációt.

A digitalizáció hatására a készpénzhasználat átalakulóban van, továbbá koncepcionális változás figyelhető meg a pénzügyi közvetítőrendszerben. Ennek hatására a jegybankok közvetetten elveszíthetik a pénzkibocsátási monopóliumukat, melynek megelőzése érdekében alakult ki a digitális jegybankpénz víziója. Jelenleg a témával kapcsolatban a kutatás és fejlesztés időszaka zajlik, ezért a cikk célja bemutatni a digitális jegybankpénz kereteivel kapcsolatos elvárásokat, a bevezetés motivációit, illetve a rendszerrel kapcsolatos kihívásokat.

A kutatásunk központi témája a kriptoeszközök szabályozása, különös tekintettel a 2023-ban elfogadott MiCA rendeletre. Külön figyelmet szentelünk a rendelet hazai implementációjának, valamint a szabályozásban rejlő hiányosságoknak. Ezek közül a kriptohitelezéssel foglalkoztunk részletesebben azon kérdés mentén, hogy az milyen hasonlóságot mutat a hagyományos hitelezéssel – különösen a deviza hitelekkel – egy potenciális pénzügyi krízis kialakulása körében? Vajon létezik-e megfelelő szabályozás a kriptohitel adósainak védelmére? Megvizsgáltuk, hogy a kriptohitelezés milyen veszélyeket rejt és miként próbálja a fogyasztóvédelmi szabályozás megvédeni az adósokat. Végezetül pedig ismertetjük az esetlegesen felmerülő szabályozási hiányosságok kiküszöbölésére alkotott de lege ferenda javaslatainkat.